» Tovább


» Tovább


» Tovább


» Tovább

Belépés

»
x

A kézbe áldozás története

Az ősegyház egységes gyakorlata

A keleti és nyugati egyház hagyományának dokumentumai arról tanúskodnak, hogy az első évszázadokban általános volt a kézbe történő áldoztatás és egészen a IX. századig nem volt szokásban a nyelvre és kovásztalan kenyérrel való áldozás.

Már az un. Pectorius-féle felirat (II-III.század) is utal a kézből áldozásra, amikor a tenyérben tartott hal szimbólumába rejtve ábrázolja az Eukarisztiát (iktüsz ekhón palamaisz). A felirat szövege kifejezetten is mondja:"...Vedd a szentek üdvözítőjének mézédes táplálékát! Ha éhes vagy, egyél kezedben van a Hal!".

Tertullián (+215) A bálványimádásról szóló művében utal a kézbe áldozásra. "Istenhez, az Atyához emelni azokat a kezeket, amelyek a bálványok anyja..., azokat a kezeket az Úr testéhez emelni..., amelyek démonoknak adtak testet...Ó kezek, melyeket le kellene vágni". A szövegösszefüggésből megtudjuk azt is, hogy Tertullián korholja azokat a keresztényeket, akik bálványokat készítettek, ill. miután a pogány isteneknek bemutatott áldozati adományt érintették, ugyanazzal a kézzel bátorkodnak érinteni az Úr testét. "Ezeket a kezeket le kellene vágni", így fejezi be kemény figyelmeztetését Tertullián.

Euzébiosz(+339) Egyháztörténetében két helyen is találkozunk a kézbeáldoztatással. A Novatianus féle szakadással kapcsolatban leírja, hogy Novatianus miután kézbe megáldoztatta az ő követőit, arra kényszerítette őket, hogy a hálaadás helyett tegyenek esküt arra, hogy sosem hagyják el őt és nem lesznek Kornéliusz pápa követői. Egy másik helyen leírja Alexandriai Dionüziosz Róma püspökéhez II. Sixtusz pápához irt levelét, ahol egy olyan személyről beszél, aki érvénytelennek gondolja a keresztségét, szeretné azt megismételtetni, de azt is megjegyzi, hogy olyan valakiről van szó, aki már ismételten "kinyújtotta a kezét, hogy megkapja a szent táplálékot". Az eretnekek keresztségéről szólván így érvel: "Hiszen hallgatta az eukharisztiát, a többiekkel együtt mondta az Amen-t, ott állt az asztalnál, kinyújtotta a kezét, hogy megkapja a szent táplálékot, meg is kapta, és hosszú időn keresztül részesült Urunk testében és vérében, nem merném tehát kezdettől fogva megújítani. Ráparancsoltam, hogy szedje össze magát és szilárd hittel meg jó reménnyel közeledjen a szent dolgokban való részesüléshez". 

A kézbe áldoztatás legrészletesebb és legszebb leírását a jeruzsálemi Szt. Cirill müsztagogikus katekézisben(IV. szd.) találjuk meg: "Amikor odajárulsz, ne kinyitott tenyérrel és szétfeszített ujjakkal jöjj, hanem bal tenyered legyen jobb tenyered trónja, így fogadd az eljövendő Királyt, és tenyered hajlatába fogadd Krisztus testét, rámondva az Ámen-t. Elővigyázattal szenteld meg a szent test hozzáérintésével szemeidet, ügyelj rá, nehogy valamennyi is elmorzsolódjon belőle. Mert ha valamennyit is elmorzsálsz belőle, az olyan, mintha saját tested egy tagja menne veszendőbe. Mondd meg nekem: Ha valaki aranyport adna neked, nem tartanád-e igen óvatosan, nehogy valami is elvesszen belőle, és megkárosodj? Hát akkor nem fogsz-e még sokkal jobban vigyázni, hogy még egy szemernyi se essen el belőle, ami aranynál és drágaköveknél is értékesebb?".

Ebből a leírásból is láthatjuk, hogy ebben az időben milyen nagy tisztelettel járultak szentáldozáshoz a keresztények, annak ellenére hogy még szó sem volt a nyelvre való áldoztatásról. Ebből az időből, a IV-V. századból más leírások is fennmaradtak, amelyek nagyon hasonlítanak az előbbi leíráshoz. Mopszvesztiai Tivadar(+428) kateketikus homiliáiban olvashatjuk a következő leírást: "Amikor valaki közülünk közeledik, összeszedett tekintettel és kinyújtott kézzel...Az a tény, hogy az áldozó mindkét keze ki van nyitva, azt jelenti, hogy ő megértette annak az ajándéknak a nagyságát, amit fogadni kíván. Kinyitja a jobb tenyerét, hogy fogadja az ajándékot, de aláhelyezi a bal kezét, hogy így is kifejezésre jusson a mély tisztelete...A celebráns azután, amikor áldoztat így szól: Krisztus teste. Te így fogsz válaszolni: Ámen!...És amikor kezeidbe fogadtad, imádd a Testet, vagyis ismerd fel annak a nagyságát, aki most a kezedben van...". 

Aranyszájú Szt. János(+407) írásaiban is találunk hasonló leírást. Aranyszájú Szt. János homiliáiból két szöveg különösen is figyelemre méltó. Az Efezusi levélről szóló homiliájában írja: "Mondd meg nekem odamennél-e venni az Eukarisztiát mosatlan kézzel? Úgy gondolom, hogy nem. Inkább nem mennél, mintsem hogy piszkos kézzel közeledj. Ebben a kis dologban ennyire figyelmes vagy, de bűnös lélekkel odamehetsz és veheted az eukarisztiát? Most a kezedben csak rövid ideig tartod az Úr testét, de a lelkedben örökre megmarad". Egy másik beszédében megjegyzi, hogy a "szeráf nem merte megfogni kezével az izzó parazsat, hanem csak csípővassal fogta meg(Iz 6,6), miközben te kézzel érinted. De ha összehasonlítod a két dolog méltóságát, az eukarisztiáé nagyobb mint azé, amit a szeráf érintett..." 

Kézbe áldozás

Cím: 2151, Fót, Vörösmarty utca 2.

Sebők Sándor:

+36(20)222-26-87

+36(30)422-76-15

Plébánia:

+36(27)358-083

E-mail: fotromkat@invitel.hu

Szentmisék rendje

Hétfő - csütörtök:   7:00
Péntek: 17:30
Elsőpéntek:   7:00-kor is
Szombat:   7:00
18:00 Kisalagon
Vasárnap: 10:00
18:00

Nyitvatartás:

Hétfő:  9:00 - 11:30-ig
Kedd:14:30 - 17:00-ig
Szerda:  9:00 - 11:30-ig
Csütörtök:nincs irodai szolgálat
Péntek:14:30 - 17:00-ig
Beteghez bármikor megyünk!

Idegenvezetés:

»Lásd részletesen a "Templomról/Látogatási információ" menü alatt

Pellegrinus Vallásturisztikai Iroda

Megújultak a szentély képei

Támogatta a Nemzeti Kultúrális Alap

Kérjük, segítsen adományával!
Sz.sz: 11704007-20027320
Adószám: 19827786-1-13

Fóti Római Katolikus Egyházközség hivatalos honlapja. Minden jog fenntartva © 2012-2018.