» Tovább


» Tovább


» Tovább


» Tovább

Belépés

»
x

Sarlósboldogasszony: a kismamák, édesanyák ünnepe

A Sarlósboldogasszony ünnepi szentmiséjének szentbeszéde itt letölthető, illetve meghallgatható.

A homília szöveges átírása az alábbiakban olvasható:

Kedves Testvéreim!


A hét elején, másodikán ünnepeltük Mária és Erzsébet találkozását. A magyar nép olyan aranyosan Sarlósboldogasszonynak mondja, hiszen az aratás idejére esik ez a szép ünnep.A két kismama találkozik. Mária az újdonság hírével siet Erzsébethez, akiről tudja, hogy már hatodik hónapban van, Erzsébet már a beteljesülésnek a közelében van, s a két kismama osztja meg egymással az ő anyaságának, a belső világának a titkait. 
 
Olyan dolgok ezek, amelyet igazában csak ők értenek meg. És ebben a találkozásban együtt szemléljük a csodát, a fölfoghtatatlant. Nem csak Jézus Krisztus megtestesüléséne a csodáját és azt a csodát, hogy Erzsébet öreg korában is gyermeket fogant, hanem egyáltalán az anyaságnak, az élet titkának csodálatos voltát, az Úristennek egy nagyon merész, megdöbbentő és ugyanakkor szentséges elképzelését az életnek a továbbadásáról: Hiszen minden szülőpár a Teremtő Mennyei Atyának a munkatársává válik.
 
Nem lehet eleget mesélni erről, nem lehet eléggé megérteni ezt a csodálatos titkot.
 
És hát ugyanakkor hálát adunk a mai alkalommal, itt Sarlósboldogasszony néhány nap elteltével azokkal a kismamákkal együtt, és minden édesanyával együtt, akik, ha belegondolnak anyaságuk titkába, akkor elmondhaják Máriával együtt, hogy 
"Magasztalja lelkem az Urat, ... mert nagyot művelt velem , ő, aki Hatalmas, ő, aki Szent." (Lk 1, 46-55)
 
Azt mondom, hogy az anyaság élményéhez kívülről nem sokat lehet hozzátenni. Ez egy olyan csodálatos világ, amelyet elsősorban az édesanyák tudnak átélni, a nem édesanya nők, illetve a férfiak csak látják azt a csodálatos mosolyt, azt a csodálatos átrévülést, amely egy kismamának az arcán, a jellemében, a személyiségében megjelenik ilyenkor és azt a fantasztikusan, mással nem pótolható és nem kifejezhető örömet, amikor egy édesanya megöleli a gyermekét, ránéz a gyermekére.
 
Tehát ezt kívülről meg tudjuk csodálni, hozzátenni nem sokat tudunk, viszont segíteni lehet. Lehet segíteni és azért, hogy az édesanyák, kismamák az élményt zavartalanabbul élvezzék és éljék meg.
 
Hát bizony, én azért nem hiszem, hogy nagyon ódzkodnunk kell attól a kifejezéstől, hogy terhesség, mert azért teher ez; más kérdés, hogy szent teher és csodálatos teher, mert kár lenne tagadni, mert tudjuk hogy egy édesanya bizony kemény áldozatokat hoz az anyaság kilenc hónapja által, a várandóság kilenc hónapján, meg hát később sem mindig könnyű. Tehát egy csodálatos élmény mégis csak, és ajándék. Tehát lehet zavartalanabbá tenni, élvezhetőbbé tenni, külső- belső nehézségeket könnyebben elviselni segíteni az édesanyákat, kismamákat és hát ebben nagyon sokat tehet mindenki, aki körülöttük él. (És úgy zárójelben mondom: én mindig hozzá teszem, hogy nem csak azokra a vér szerinti édesanyákra gondolok, akiket általában emlegetni szoktunk, hanem mindazokat, akik gyermekeket fogadnak örökbe. Akik nem vér szerinti gyermekeiket szeretik úgy, vagy sokszor még jobban - van ilyen is -, mint ha vér szerinti gyermekeik lennének. Szóval ez egy csodálatos nagy titok és ők is sok mindent átélnek ebből.)
 
Persze a legtöbbet azt gondolom, hogy az édesapák tehetnek ebben a dologban, mert ők állnak legközelebb hozzájuk, és a közös szerelmüknek a gyümölcse az a gyermek, akit a társuk, az édesanya, feleségük hordoz. Elismerő szavak, fizikai, lelki segítség, gyöngédség, sok minden van ezen a palettán, amit adhatnak az édesapák ilyenkor a viselős társuknak. Tehát az anyai hivatást az édesapák tudják legjobban könnyebbé, szebbé tenni és megerősíteni a társukat.Szokták azt is mondani, hogy akkor szül szívesen egy asszony, ha olyan társ van mellette, akinek "érdemes szülni". Sokat lehetne erről beszélni, igen.
 
És azt gondolom, hogy ezen felül nagyon sokat tehetnek mások is az édesanyákért: a közösségek, elsősorban az egyház közösségek. Az Egyház fennen vállalja az anyaság tiszteletét, az anyai méltóságnak a megbecsülését.
 
Tegnap is voltak ilyen homokos, meg egyéb fölvonulások, én azt gondolom, hogy az igazi méltóság az, amit a Jóisten ad az édesanyáknak és az édesapáknak. Nekünk ezt kell erősíteni, emellett kell mindenképpen harcolnunk, megbecsülnünk és fennen hangoztatni, hogy a Mennyei Atya elképzelése milyen csodálatos, mennyire gyümölcsöző, mennyire boldogító, mennyire az emberért van. Az Egyház ezt vállalja és kell mndannyiunknak vállalnunk, akik az Egyházban vagyunk. Mert ez az igazi szent elképzelése az emberről az Istennek.
 
Na de hát erkölcsi, szellemi segítséget sokan mások is adhatnak. Ebben a nagyon fura világban azt gondolom, hogy igenis el kell mondani nagyon sokszor az édesanyáknak, kismamáknak, hogy jó, hogy te ezt vállaltad! Jó, hogy te ezt az áldozatot örömmel és szívesen vállalod! És jó az, hogy közöttünk vagy! Hogy erősítjük ezt a kapcsolatot. Azt gondolom, az igazi méltóság, amely a Teremtő akaratán és elképzelésén múlik, az tulajdonképpen ez. Ezt kell nekünk erősíteni, ezért kell nagyon sokat imádkoznunk. 
 
Azt gondolom, hogy az Egyház és az állam intézménye is ezt kell, hogy elsősorban segítsék. Szerencsére olyan államunk, kormányunk van most, amelyik szívesen segíti az anyaságot, meg annak megvalósulását: a családokat. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt Harrach Péter, aki a KDNP-nek akkor a vezetője volt, azt mondta, hogy igen, sok mindent megteszünk mi anyagiakban és akarunk tenni a családokért, de igazában azon kell dolgozni, hogy az emberek gondolkodásmódja változzon meg. És azt hiszem, hogy ez a nagyon lényeges: hogy hiába vannak anyagiak, hogyha a lelkület, a hozzáállás nem olyan, ha nem tudja egy édesanya vagy egy édesapa is félretenni a maga kényelmét adott esetben, és nem tudja vállalni a következő gyermeket, azért, mert akkor valamiről le kell mondania, hát akkor hiába akarunk hívni külső segítséget. És bizony, egyfajta szemléletváltozás kell hogy meghozza ezt a helyzetet. És bizony, ez nem mindig könnyű.
 
Sokat beszélgettünk, - ugye tudják, hogy van egy Baba-Mama klubunk - és egyszer föltettem a kérdést az anyukáknak; évekkel ezelőtt volt ez, hogy "hogy lehet az, hogy némelyek ugyanolyan anyagi körülmények között van aki a harmadik, negyedik gyerekét is meri vállalni, s ugyanolyan agyagi körülmények között, - amikor egészségileg, tehát minden szempontból megfelelő - a másodikat is alig meri?". Kapásból azt mondták ezek az anyukák: "De hát a kényelem miatt!"
 
Igen. Ez egy szent rabszolgaság éveken keresztül. Nyilvánvaló, de hogyha amúgy minden rendben van belül is, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is és kívül is, akkor viszont csodálatos örömöket tud adni annak, aki ezt vállalja. Azért kell nagyon sokat tennünk, imádkoznunk a családok szilárdságáért, egységéért, sokat kellene tennünk, - messzire menne ez: a férfinevelés, fiúnevelésünkért -, hogy olyan férjek és édesapák legyenek, akikre bizton számíthatnak az édesanyák, akiknek szíves-örömest szülnek gyermeket.
Nos, szóval sokat lehetne erről mondani. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak megvan ebben a maga feladata. Szóval, hangoztatni bizonyos értékeket, 
 
És bizony anyagilag is: Emlékszünk rá testvérek, hogy elindult egy mozgalom a püspök atya jóvoltából, hogy karolj fel egy családot! Hát, bizony mostanában nagyon elhalkult az adományozás, pedig bizony sok családot tudtunk segíteni anyagilag az elmúlt években.
 
Tehát anyagilag is, erkölcsileg is, lelkileg is bizony oda kell állnunk a családjaink mellé! Már csak azért is, mert bizony, éppen a püspök atyával beszéltem néhány hete, tán két hete, kérdem: "Püspök atya, hányan jelentkeztek papnak?" - idáig, ugye, most van a jelentkezések ideje, hát azt mondja: "Még senki." Tegnap beszéltem valakivel, aki szintén járatos a püspökség táján (egy világi, régi barátommal egy keresztelő kapcsán, nagymarosi az illető, no, lényeg az, hogy), mondom: "Te, tudsz már valakit, mert senki nem jelentkezett?" Hát ha nincsenek gyerekek, akkor nincs is lehetőség arra, hogy a Jóisten bárkit is meghívjon papnak. Pedig hát, én azt gondolom, hogy bizony nagyon szükség van papokra, mert sok múlik rajtuk. És olyan édesanyákra, ebből következően, mint az én édesanyám volt, aki huszonnégy évig azon imádkozott, hogy én pap legyek, de soha nem mondta. Hát három fia közül a Jóisten egyet csak meghívott papnak. (de nem mondta soha) 
 
Szóval, én azt gondolom, hogy nagyon sok szálból tevődik össze a mai napnak az ünnepe és a feladata és a jelentősége.
 
Imádkozzunk azért, hogy akik vállalják az édesanyai hivatást, és az édesapai hivatást, akik mellettük tudnak állni, azoknak mindig legyen elegendő ereje, lelki ereje, legyenek olyan körülményeik, hogy ezt a hivatást jól be tudják tölteni. És ne felejtsük el, hogy ugye, most, tegnap volt az Ezer Székely Lánynak az ünnepe is, és ugye, lehet olvasni a megosztásokon: igen, akik odahívták ezt az ezer lányt, azok tudták azt, hogy mennyire a nők kezében, a nők ölében van a jövője egy nemzetnek, egy társadalomnak. Márton Áron püspök azt mondta, hogy "az ország azé, aki teleszüli". (És hát) sokat lehetne erről beszélni.
 
Az Egyháznak, a társadalomnak szüksége van erős, mosolygós, stabil családokra. Mindenkinek meg kell keresnie az imádságtól az áldozatig, -  és sok minden esik a kettő közé - azokat a lehetőségeiket, tennivalóikat. amit ezért tud tenni.
A jövő a nők, a jelenlegi és a jövendő édesanyák kezében van! A magyarságnak a sorsa - és hát, merem mondani-, Európa sorsa is.
 
Hát köszönjük meg ezt a mai ünnepet a Jóistennek, és ki-ki keresse meg azt a területet, ahol tudja segíteni családjainkat, kismamáinkat, édesanyáinkat.
 
Amen
 

Cím: 2151, Fót, Vörösmarty utca 2.

Sebők Sándor:

+36(20)222-26-87

+36(30)422-76-15

Plébánia:

+36(27)358-083

E-mail: fotromkat@invitel.hu

Szentmisék rendje

Hétfő - csütörtök:   7:00
Péntek: 17:30
Elsőpéntek:   7:00-kor is
Szombat:   7:00
18:00 Kisalagon
Vasárnap: 10:00
18:00

Nyitvatartás:

Hétfő:  9:00 - 11:30-ig
Kedd:14:30 - 17:00-ig
Szerda:  9:00 - 11:30-ig
Csütörtök:nincs irodai szolgálat
Péntek:14:30 - 17:00-ig
Beteghez bármikor megyünk!

Idegenvezetés:

»Lásd részletesen a "Templomról/Látogatási információ" menü alatt

Pellegrinus Vallásturisztikai Iroda

Megújultak a szentély képei

Támogatta a Nemzeti Kultúrális Alap

Kérjük, segítsen adományával!
Sz.sz: 11704007-20027320
Adószám: 19827786-1-13

Fóti Római Katolikus Egyházközség hivatalos honlapja. Minden jog fenntartva © 2012-2018.